Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


End Of The Day 1.rész 2.fejezet

2015.12.30

Egy rövid farmer nadrágot, egy sportopot, egy fekete trikót és egy szandált vettem fel. Meg a bitztonság kedvéért egy pulcsit is tettem a táskámba, amiben a telefonom, a pénztárcám és az irataim voltak.
 Szőkésbarna hajamat befontam, az arcomra alapozót vitttem fel, a pilláimra szempillaspirált és az ajkaimra szőlőzsírt.
 Háromnegyed hétkor, izgatottan battyogtam le a konyhába. Anya az étkezőasztalnál laptopozott.
 Csináltam magamnak tonhalas, majonézes, paradicsomos szenvicset.
- Szívem, nem gondolod, hogy az meg fog buggyani a 30 fokban? -pillant rám anya.
- Mi nem buggyan meg ilyen melegben? - kérdezek vissza.
- Hát ez-az! Mirt nem veszel majd ott valamit? - vonta fel a szemöldökét.
- Majd veszek, de azért ezt is elviszem -vontam meg a vállam.
- Jól van. De csak azért mert az izgulás elveszi az eszedet! - mosolygott.
- Szerintem ideje indulni, ha nem akarok elkésni - jelentettem ki.
- Úgy érted, hogy húzzak öltözni, mert nem akarod az anyád miatt lekésni a vonatot? - vonta fel a szemöldökét, de mosolygott.
- Anya, kérlek ne fárassz! Már így is elég ideges vagyok! - tettem fel a kezem védekezés képpen. Anya csak forgatta a szemét és elment öltözni.
 A táskámat a vállamra akasztottam és a tükör elé álltam.
- Oké. Minden renden lesz - suttogtam, magamat bíztatva.
- Kész vagyok! Indulhatunk - kapta fel szülőm a kulcsot, immár rendes ruhában és kitessékelt az ajtón.
 Izgatottan ültem be a kocsiba. Az ujjaim jéghidegek voltak mint mindig mikor izgulok. Az idő csodálatos volt. A Nap ragyogóan sütött, az emberek az utcán sétáltak. Az égen egy csúnya felhő sem volt, ennek köszönhetően tiszta, kék "tenger" húzódott el fölöttünk.
 Ezen gondolkoztam és észre sem vettem, hogy az állomásra értünk. Akkor jutott eszembe, hogy mi is vár rám, amikor anya már rég megvette a jegyemet és éppen búcsúzkodott.
- Itt is van a vonatod! - mutatott a közeledő kék színű, jármű felé. - Vigyázz magadra! Ügyes légy! Ha valami van hívjál! - nézett mélyen a szemembe.
- Őőő...Jó, jó! - bólogattam kissé megzavarodva. - Szia! - inttettem neki amikor mellénk ért a vonat.
 Nem voltak sokan a fülkében amit kiválasztottam, szóval egyedül ültem egy két személyes helyen. A vonat lassan elindult. Ezért még jobban izgultam, mert ez azt jelentette, hogy egy óra és ott leszek az állatkertben.
 Elővettem a telefonom, a fülembe dugtam a fülhallgatómat. Zenét kezdtem hallgatni, hogy megnyugodjak. Pár perc múlva vettem észre, hogy irtó fáradt vagyok. Lehunytam a szemem és a vonat zúgása, a zene nyugtató hatása elaltatott...
 A többi utas mozgolódására ébredtem fel. Én is itt száltam le, bár muszáj volt mindenkinek itt elhagynia a járműt mert ez volt a végállomás. A telefonom betettem a táskámba, amit felkaptam a vállamra. Leszálltam a vonatról és elindultam az állatkertbe.
 Nagyon meleg volt, előre látni lehetett, hogy pár óra múlva kánikula lesz.
 Átsétáltam néhány zebrán,befordultam itt - ott és elhagytam néhány utcát és kb. fél óra múlva az állatkerthez értem.
 A szívem a torkomban dobogott. Nagyot nyeltem majd odamentem a pénztároshoz, mert nem támadt jobb ötletem.
 Még egy vendég sem álldogállt sorban, mert még "korán reggel" volt.
- Csókolom - köszöntem az idős néninek az üvegen keresztül.
- Szervusz. Miben segíthetek? - nézett rám kedvesen.
- Ömm...Isabella Green vagyok. Felvettek nyári munkára ide - tördeltem az ujjaimat. - És az a helyzet, hogy nem nagyon tudom, hogy mit is kéne most csinálnom... - böktem ki.
- Óóó...Értem - csillant fel a néni szeme. - Gyere kedvesem! Megkeressük - mosolyodott el és kijött a fülkéjéből, majd beterelt az állatkertbe.
- Ömm...Elnézést kérek, de kit is keresünk meg? - kérdeztem, mert nem értettem, hogy kit keresünk.
- Hát Edi bácsit! - toppant meg és fürkészte az arcomat. Viszont én még mindig nem tudtam, hogy kiről van szó. - Óó! Tényleg! Edward Styles a rendes neve! - nevetgélt és elpirult a néni. Végre leesett, hogy az igazgatóról van szó.
 Hirtelen egy fiatal srác lépett hozzánk. Magas volt, kedvesen mosolygott, göndör haját kissé fújta a nyári szellő, zöld szemei csillogtak a napfényben.
- Elnézést Fanni néni! Ömm... Edward arra kért meg, hogy vezessem körbe, meg, hogy tanítgassam az egyik új nyári munkást. Valami csajról van szó, asszem Annabella, vagy talán Isabella... Nem tudja, hogy megjött-e már? - vonta fel a szemöldökét.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.